Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Ennek a remek könyvnek az írója Orvos-Tóth Noémi, pszichológus, aki írásában saját eseteiből is mazsoláz, melyeket nagyon érthetően megfogalmazva boncolgat -így világítva rá a lélek mélységeire, sérüléseinek szövevényességére. Nagyon jó összefoglaló, mely segít ráismerni sok nehézség gyökerére.
Íme néhány részlet a teljesség igénye nélkül:
"Még mindig sajnálatosan sokan nem ismerik fel, hogy a gyerekkorban történt események milyen alapvető hatással vannak későbbi életünkre. Korai traumáink, mint a búvópatak, újra meg újra felbukkannak felnőttkorunkban is, és ha nem kezdjük el gyógyításukat, nemcsak a mi életünket nehezítik meg, de a gyerekeinkét, sőt, akár unokáinkét is."
"Sokszor már önmagában a kimondás, a felvállalás képes megszüntetni az elakadásokat, valahogy úgy, mint amikor kihúzzuk a kádból a dugót, hogy a víz zavartalanul elfolyhasson." - a Belső Utazásban a tábortűznél történő lélekszintű beszélgetés éppen ezt a célt szolgálja.
"Ma már vizsgálati eredmények igazolják, hogy az a kötődési minta, ami gyerekkorunkban kialakul, mély nyomot hagy, és felnőve a párkapcsolatunkban köszön vissza."
"Talán nem túlzás azt állítani, hogy aligha akad olyan család, ahol a felmenők sorsát vizsgálva ne bukkannánk fájdalmas tapasztalatokra, megrázó kapcsolati veszteségekre, megterhelő élményekre. Igen, mi mindannyian traumatizált ősök leszármazottai vagyunk. Tárjuk hát fel, eredjünk nyomába az eltitkolt, vagy elfeledettnek hitt fájdalmaknak, hogy szabadulni tudjunk nyomasztó árnyaiktól."
"A mélyen bevésődő veszteségek, félelmek, bántalmazások és elutasítottság generációkon keresztül szétzilálhatja a kötődés, a biztonság és a bizalom éltető érzéseit. A traumák közül is a legfájdalmasabb, amikor a hozzánk legközelebb állóktól szenvedünk el sérüléseket. És gyógyulni is ebből a legnehezebb, hiszen éppen attól félünk, ami leginkább a segítségünkre lenne: a másik embertől. Mintha a szomjazó fóbiásan rettegne a víztől.
