Belátni ha hibáztunk – ez a valódi erő

Sok-sok vendégemről tudom, hogy a nálam tett Belső Utazása után elvégezte a Belső Utazás kísérői képzést (illetve annak alapozó hétvégéjét). Egyetlen vendégem van azonban, aki a képzés elvégzése után keresett meg engem, és mint családállító szavazott bizalmat nekem.

Különleges érzés ez, mélyen megtisztelő; nem riválist látott bennem, hanem segítőként ismert el ezzel a gesztussal. Ennél csak az a nagyobb dolog, hogy annyira megszerette, ahogy a csoportos állításokat csinálom, hogy azóta jóformán bérlete van hozzám, sőt szinte az egész családját is elhozta már erre a programomra.

Így érhetett az a megtiszteltetés, hogy a legutóbbi ilyen csoportos programra párkapcsolati problémával érkezett úgy, hogy a férje ott ült az oldalán. A férfi előtt vázolta fel a nehézséget (ami az úr válás előtti családjával volt kapcsolatos), aki tehetetlen fájdalommal a szemében volt jelen a térben. Ahogy a hölgy beavatott elkeseredettsége hátterébe, elsőre arra gondoltam, talán aktuális élethelyzetre kellene fedett állítást csinálni, amihez beállítjuk a férjet, a volt feleséget, a gyermekeket és esetleg még a szóban forgó ingatlant is... aztán, ahogy a vendégem folytatta a gondolatmenetét, belém hasított egy kifejezés, amit használt; "elnyomva érzem magam". Rögtön éreztem, a helyzetre adott túlzott érzelmi reakció hátterében valami mélyebb dolog kell legyen (hiszen az asszony azt is megemlítette, hogy tudatos részével mennyire érti a férje viselkedését, mégsem tehet róla, hogy ennyire megviseli a szituáció). Gyanítani kezdtem, hogy az aktuális eset csupán egy régi (valószínűleg még csak nem is saját, hanem inkább transzgenerációból hozott) megélés gombjának benyomása miatt ennyire fájdalmas.

Javasoltam tehát, hogy ne az aktuális állítás, hanem a transzgenerációs kutatás irányába mozduljunk, és keressük meg, honnan az elnyomottság érzése. A tér könnyedén vezetett minket, és rávilágított az anyai nagypapa sorsára; ő érezte ugyanis elnyomva magát. Amit az energia megmutatott, azt a vendégem megerősítette az általa ismert családi információk alapján. Oldómondatok és teherletétel segítségével oldottuk a helyzetet, és a hölgy láthatóan azonnal kikönnyült nehéz lelkiállapotából.

Ezt követően behoztam a térbe a férjet, és újabb oldó mondatok kimondására kértem a vendégemet. Végtelen örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy nem volt rest kimondani a párjának: "Megértem és elfogadom, ami történt. Az eszem eddig is tudta, hogy nem engem akarsz bántani, de a lelkem mégis sértésnek vette az eseményeket. Most megértettem a reakcióm hátterét, és kioldottam a gyökérokot. Sajnálom, hogy korábban rosszul reagáltam. Szeretlek."

Felemelő volt látni azt a tekintetet, amivel egymás szemébe néztek, és azt az ölelést amivel egymáshoz kapcsolódtak ezek után.

Én úgy gondolom, hogy az igazán fejlett lélek bármikor képes belátni, ha tévedett. Képes tenni egy lépést hátra a nehéz helyzetekben, és elismerni hibáját. Ki tudja mondani a bocsánatkérés szavait, és ezzel rendezni a nézeteltérést anélkül, hogy bárkiben tüske maradna.

Áldott vagyok, hogy olyan vendégeim vannak, akik erre egyre inkább megérnek!