Együtt még jobb!

Hogy miért pártolom azt, amikor valaki egy számára fontos szerettével jön el hozzám csoportos családállításra? Egyrészt mert azt tapasztalom, hogy ez a közös élmény mindig közelebb hozza egymáshoz az érintett feleket. Másrészt viszont ennél sokkal többről is szó van. Ha testvérek, vagy férj és feleség, esetleg szülő + gyermek érkezik együtt, akkor az bizony dupla oldással is felérhet, hiszen a puszta "mozizás" is oldja a másik felet, ráadásul én általában egy bizonyos ponton be is állítom a másik személyt is az egyik állításába. Így egy napon szinte két oldásban részesülhet mindkét jelenlevő.

Lássunk egy friss példát arra, hogy hogyan is működik ez a gyakorlatban. A múlt pénteki családállításomra egy testvérpár érkezett hozzám. Elmondásuk szerint teljesen más a problémájuk. A nővér megélése, hogy megfelelési kényszer gyötri, míg a húg azt fogalmazza meg, hogy valahogyan nem találja a helyét az életében. A bemutatkozó körben a nagyobbik testvér témája érkezik meg a térbe, így az ő állításával kezdjük. Arra kérem, hogy válasszon egy szereplőt önmagának a segítők közül, majd egy másikat, aki a megfelelési kényszerét képviseli. A tér pillanatok alatt megmutatja, hogy Andi (nevezzük most így a vendégemet) bizony ikervesztést szenvedett el anyukája hasában. Mielőtt lecserélném az Andit képviselő segítőt önmagára, előbb szóban elmagyarázom vendégemnek az ikervesztés mibenlétét, hatásait. Ahogy Andi hallgatja szavaimat, érzések kezdenek feltörni benne. Ebben a lelkiállapotban áll be ezt követően a saját helyére és váltja le az addig őt képviselő segítőt. Elhangoznak az oldómondatok, vendégemet már erősen magával ragadja a sírás, ahogy meg nem született ikerbátyja szemébe néz. Hosszas ölelkezés után megfogalmazza, hogy sok minden vált most egy csapásra érthetővé. Ezen a ponton beállítom a szülőket, és kérem a jelenlevő húgot is, hogy álljon be a családba. A meg nem született fiúgyermeket képviselő segítő ösztönösen a két leánytestvér közé áll be. Amikor azt kérem, hogy érkezzen meg mindenki a helyére, a családi energiába, a kisebbik lány sírni kezd.

Elmondja, hogy egész életében azt érezte, hogy neki fiúnak kellett volna születnie, hogy fiúként próbált viselkedni, és hogy most megértette, hogy miért is történt mindez. Egyúttal megértettük az eredeti témájának háttérokát is ("nem vagyok a helyemen" érzés), hiszen Betti (nevezzük most így) az életét második (ráadásul fiú) gyermekként próbálta élni, holott energetikailag ő harmadik gyermek! Oldó mondatokkal bevontam hát őt is ebbe a folyamatba, hogy megérkezhessen a saját helyére.

Ezt követően a saját állításában fedetten állítottam be Bettit, a szüleit, és a meg nem született fiútestvért. A segítők egymástól azonos távolságra álltak meg, háromszög alakzatban, mindenkitől azonos távolságra pedig középen a meg nem született testvér. Mindhárom családtag megélése az volt, hogy távolságot tart a középen álló személy miatt a többiektől. Vendégem ekkor elmondta, hogy mindig úgy érezte, hogy apukája nem elégedett azzal, hogy ő kislánynak született és hogy csalódást okozott neki. Ezen a ponton következtek az oldómondatok, melyek apának szóltak és vendégem nőiségének megélését "legalizálták". A folyamat zárásaként beállítottam még a nővért is, és kimondtattam velük egymásnak is az oldó mondatokat, melyek szerint a meg nem született fiú volt a fal eddig közöttük, de így már tisztán látják egymást. Betti az elmondása szerint hatalmas megkönnyebbülést érzett, "mozizó" nővére pedig úgy fogalmazta meg, hogy alig várja, hogy megölelhesse szüleit (ami egyébként nem jellemző a családban).

A nap végén mindketten úgy búcsúztak, hogy nem tudták, amikor megérkeztek, mire vállalkoznak, de biztonságban és nagyon jól érezték magukat, illetve hogy máris érzik, ahogy az addigi mélyben lappangó fal most leomlott kettejük között.

3 nappal később pedig ezt a visszajelzést volt szerencsém olvasni Tőlük: "Apukánkon hatalmas változást érzékelünk mindketten, soha nem láttam még ilyennek, mintha most kaptunk volna egy igazi szerető apukát. Nagyon köszönjük, ezt a csodálatos élményt, életem legjobb döntése volt, hogy elmentünk. :)"