Járt utat a járatlanért... Te hogyan fejeznéd be a mondatot?

Azt mondják sose add fel a járt utat a járatlanért.

Én pedig azt mondanám, hogy állj meg középen és mérlegelj! Ha agyalós típus vagy akkor számszerűsíts! Mit ad Neked a járt, és mit adhatna a járatlan? Ha kell, írj listát az előnyökről és hátrányokról! Érjen minden előny 1 pontot és minden hátrány -1-et! Amikor megkaptad a két végeredményt, akkor vesd össze, és hozz döntést!

Ha érzelmi típus vagy, akkor hunyd le a szemed és képzeld el, hogy balra tőled van az ismert út, jobbra pedig az új út! Még mindig lecsukott szemmel lépj egyet balra és figyeld meg milyen érzés kerít a hatalmába! Akár jegyezd is fel magadnak, majd lépj vissza középre. Csukd be újra a szemed és most lépj jobbra a képzeletbeli új útra! Figyeld meg megint az érzéseidet! Végül térj vissza a kiindulóponthoz és hasonlítsd össze a két irányban kapott érzéseidet! Hol éreztél inkább örömöt, boldogságot? Hol öntött el fásultság, rossz érzés? Ugye nem kell magyaráznom, hogy melyik mit jelent?!

Amennyiben se agyalósnak se érzékenynek nem mondanád Magad, akkor Te valószínüleg testi típus vagy az enneagram szerint (itt tudj meg többet: ). Ez esetben is a fenti módszert ajánlom, csupán annyi különbséggel, hogy a két út között ne érzelmi, hanem érzetbéli különbséget keress. Melyik irányba lépve érzel könnyedséget, vitalitást a testedben és melyik felé pl.mellkasi nyomást, fojtó érzést, hasi fájdalmat, elgyengülést?

Mindannyian gyakran találkozunk döntési helyzetekkel az életünkben. Pusztán az ne legyen érv, hogy "már ismerem", "már megszoktam", "félek az újtól"! Emiatt ne szavazz az ismertre!

Tudom, hogy a változás sokszor ijesztő! Azt is, hogy az ismerős mindig valahogy biztonságosabb érzést ad. De bátorság! Ha szólít a szíved egy új irányba, akkor mérlegelj, és ha több szól az új irány mellett, akkor változtass bátran! Hidd el, megéri!

Amikor én fiatal voltam, nem voltam rest akár 2 évente is új munkahelyet keresni, amikor szükségét láttam! Amikor éreztem a hívást, hogy vagy magasabb pozíció, vagy jobb fizetés vár valahol, akkor én bizony belevágtam a kihívásba!

Pedig volt visszahúzó erő mögöttem bőven; Faterkám például mindig azzal ijesztgetett, hogy a végén nem fognak felvenni sehova, és mehetek munkanélkülire...

Utólag örülök, hogy nem Rá, hanem a saját megérzéseimre hallgattam, mert szép szakmai utat jártam be, amivel igen fiatalon biztos egzisztenciát építettem magamnak.

Én azt tanácsolom; Te se hagyd soha, hogy visszatartsanak mások, akik abban hisznek, hogy "járt utat a járatlanért ne add fel"!