Maximalizmus optimalizálva

Amikor a pontos, precíz tervezés dugába dől...

Aki ismer, az tudja, hogy meglehetősen maximalista ember vagyok. Persze amióta az önfejlesztés útját járom, sokat enyhült ez a dolog, hiszen az igazi, régi kocka Szandra biztos, hogy például egy csomó videót nem töltött volna fel a Youtube-ra, amiket bizony már bevállalok. Megtanultam, hogy ha kommunikálni szeretnék ezeken a csatornákon, akkor bele kell törődnöm abba, hogy egy-egy baki, rosszul felolvasott szó, vagy épp az, hogy a megjelenésem távolról sem színpadias; egyszerűen fel kell legyen vállalva, mert nincs az a végtelen idő, ami a tökéletes videók elkészítéséhez kellene...

Na de, amikor workshopot szervezek... az más! Olyankor arra készülök, hogy átadjam a tudásomat azért, hogy szeretett vendégeim hatékonyan (más bevonása nélkül), otthon segíthessenek önmaguknak, vagy épp a bábuk segítségével az ő saját vendégeiknek. Szóval ott azért megmaradt bennem az abszolút kockaság, a perfekcionizmusra törekvés.

Kínosan ügyelek rá, hogy a jegyzet, a lefűző mappák, a bábuk, a prezentáció rendben legyenek. Alapevetően rend és tisztaság szokott itthon lenni, de előző nap (sőt, még aznap reggel is) újra átporszívózom a lakást, kitakarítom a mosdót, felmosom a teraszt, rendet rakok. Készülök kávéval, teával, rágcsával, háttérben szóló meditációs zenével. Pontosan megtervezem a létszámot; 8 főt szoktam tudni egyszerre fogadni, mert így lehet a kanapén kényelmesen elférni, illetve a konyhában az asztal körül is 8 főnek van mind hely, mind szék (én egy pótszéken szoktam elhelyezkedni).

Reggel korán kelek, hogy a szokásos tornámat megcsináljam, lezuhanyozzak, majd összerakjam, és iskolába vigyem a gyermekem. Amikor visszaérek, még megcsinálom az utolsó simításokat, majd levédem energetikailag a teret, és meghívom égi segítőmet, Mihály Arkangyalt, hogy segítsen abban, hogy mindenkinek minden kérdésre a lehető legpontosabb választ adhassam, hogy minden résztvevő jól érezze magát a nap folyamán, és a workshop után azzal az érzéssel távozzon, hogy szereti, és használni fogja a módszert.

Nos, így készülök én ezekre a napokra. Van azonban, amikor minden szándékot felülír egy kis adminisztrációs hiba... Éppen ezt történt tegnap is. Megvolt a pontos szervezés, de valami miatt úgy tűnt egészen keddig, hogy sehogy sem jön össze a 8 fő. Aznap végre "beesett" a hiányzó résztvevő, és végre mehettem a nyomdába az oklevelekért, és hátra dőlhettem, hogy a páros létszámmal biztosítva van a nyugodt gyakorlás is. Azonban szerdán olyan levelet kaptam, amit korábban sosem; egy hölgy továbbította nekem a tőlem kapott üzenetét, melyben arról értesült, hogy töröltem a Google eseményt. Jelezte, hogy ő úgy készül, hogy jönne, és kérdezte, hogy mi a gond... Na, ekkor szembesültem azzal, hogy valamikor, valahogy rányomhattam valamire, amire nem kellett volna, ugyanis ez a vendégem a meghívóból is törlődött... márpedig a létszámot az alapján kalkulálom... Így történhetett, hogy végül 9 fő érkezett hozzám. Gondolhatod; a maximalista fejem fájt rendesen: hova ültetem szék híján az embereket a konyhában? Hogy férnek majd el a kanapén? Mennyire fogunk időben megcsúszni (és mit szólnak majd ehhez)? Hogy lesz a gyakorlás? Mi tévő legyek most?

Kezdtem azzal, hogy felhívtam a kedden bejelentkező hölgyet, hogy biztosan akar-e ilyen körülmények között is jönni... bevallom, reméltem, hogy nemet mond, és akkor hátradőlhetek a normál menetrendbe... Amikor azt mondta, hogy őt ugyan nem zavarja a kevés hely, csak hadd jöjjön, akkor persze ez megmelengette a szívemet, és probléma megoldó üzemmódba kapcsoltam. Csütörtökön elhoztam este 6-kor a lányomat edzésről, és Vele együtt elmentük újabb 2db pótszéket venni, majd kiállítottam az új hölgy oklevelét, elküldtem a nyomdába. Reggel kiraktam Lizát 7:50-kor a sulinál, 8-ra már a nyomdában voltam a hiányzó oklevélért. Szerencsémre jegyzetből mindig van tartalék, de bábu csomagot kölcsön kellett vegyek egyet az extra rendelésekből, és megbeszéltem az egyik résztvevővel (aki történetesen fősulis barátnőm), hogy "bocsi, de a Te csomagodat így egy hónap múlva tudom majd csak adni, amikor a következő rendelés megérkezik".

Néhány évvel ezelőtt nagyon kibillentett volna az egyensúlyomból egy ilyen helyzet, az egész napot feszültségben töltöttem volna. Mostanra azonban ez a helyzet egy újabb megerősítéssé vált; a megvilágosodásban ugyan nem hiszek, de abban igen, hogy az önfejlesztés segít abban, hogy könnyebben vegyük az akadályokat. Ha jön a probléma, akkor nyilván elsőre még mindig átfut rajtam a feszültség, de egyrészt percek alatt visszazökkenek a lelki egyensúlyomba, másrészt már nem érzek haragot önmagam iránt (hogy miként sikerült azt a törlést kiküldeni), hanem higgadtan lezongorázok mindent, ami a megoldáshoz kell.

No és a lényeg; jelentem, hogy szuperul sikerült a workshop! A hölgyek nagyon együttműködőek voltak; a napot a "sok jó ember kis helyen is elfér" szlogen határozta meg. Bár a délután zárása valóban erősen megcsúszott (~1 órával), a zárókörben mégis sok kedves, elismerő szót, pozitív visszajelzést kaptam. Sőt volt, aki külön, messengeren is írt még este: "

A nap fénypontja pedig számomra az volt, amikor 2 komoly, felnőtt segítő vendégem mosolyogva ült le a kanapé előtti szőnyegre és közölte, hogy ott mennyire jó :-)

Hála van a szívemben a hivatásomért, és azért, hogy a szinkronicitás mindig ilyen fantasztikus, szeretetteljes embereket küld hozzám!