Mikor kell páncélt levennünk a Belső Utazásban?

Brandon Bays a Belső Utazás folyamatát 4 fő lépésben határozta meg. Miután ellazult állapotba kerülünk és a kiinduló érzésünk megérkezik, általában egy emlékben találjuk magunkat. Kirajzolódik előttünk, hogy ki van itt velünk, és hol részletesen, hol inkább csak érzelmi szinten az is, hogy mi történik. -Ez az első legfontosabb lépés.

Ekkor a felszíni érzésből elkezdünk lefelé haladni a "rétegeken" át, míg végül el nem fogynak a nehéz érzelmek, és egy megkönnyebbült kellemes állapotba nem jutunk. Innen visszamossuk a jó érzéssel az érintett nehezeket -ez az érzelmi felülírás lépése.

Amikor ez megtörtént, akkor jöhet a lélekszintű beszélgetés a tábortűznél, ahol az "empty out", azaz a kibeszélés történik meg. Itt az utazó végre köntörfalazás nélkül elmondhatja szíve mélyéről az érintett számára mindazt, ami bántja. Ennél a résznél az a cél, hogy egy újfajta megértés érkezzen az utazóhoz, mely segítségével őszintén képes megbocsátani az őt megbántó személynek.

Ami ezt követi, az már csak a "végjáték", a lezárás, ami felteszi a koronát az egész történetre, hiszen az eredeti elméket újra tekintve már más érzelmi töltet érkezik. A fenti 3 lépést éppen ezért tesszük meg; hogy elérjük ezt az érzelmi újrahangolást.

Gyakran tapasztalom, azonban a kettes pontnál, hogy bizony az érzések megélése nem is olyan könnyű. Sok-sok ember kondícionálta arra magát hosszú éveken át, hogy elfojtsa érzéseit. Ez a gyakorlat számtalanszor megmutatkozik a Belső Utazás folyamatában, és bizony ekkor kell a páncélt levenni! Vagy a falat lebontani, estleg a buborékot kipukkasztani… Ezek ugyanis azok az önvédelmi módok, melyekkel távol tartjuk magunkat saját érzéseinktől. Talán meseszerűnek hangzik ez a néhány felsorolt dolog, de sokszor megtapasztaltam már; amikor utazóm nagyjából rezignáltan közli, mit érez, akkor ott bizony érzelmi blokkoltság van. Ha ilyenkor felhívom erre a figyelmét, és tájékoztatom, hogy ez egy tudattalanul választott önvédelem eredmény, és megkérem; hozza meg a döntést, hogy itt, most a BU kedvéért kikapcsolja-e és szembenéz-e azzal, ami a mélyben van, bármi legyen is… Nos ezt a döntést nem mindig könnyű meghozni, de amikor sikerül, na akkor kérem, hogy gondolatban kérjük a mentor segítségét a védelmi vonal beazonosításához, majd utazóm semmisítse azt meg. Amint lekerül a páncél, vagy leomlik a fal; az érzések máris nem felszínesek többé.

Ez a fajta érzelmi feltárás sosem könnyű, de annál kifizetődőbb, hiszen ha végre kisöpörjük a szőnyeg alól a szemetet, akkor többé nem kell megbotlanunk benne!

Kedves Olvasóm, bátorság; érzelmi tisztításra fel!