Ha a gyermek nem szeret egyedül lenni...
...könnyen meglehet, hogy érinti őt az ikervesztés jelensége, ami épp olyan sok nehézséget okoz, amennyire megfoghatatlan és általában bizonyíthatatlan.
Sokat szoktam a képzéseimen mesélni erről a prenatális (anya hasában megélt) traumáról. Angster Mária Ikertörténetek című könyvében rengeteg hasznos információ és magyarázat található a témáról.
Minden esetre én most saját példát hoztam; 8 éves kislányom sosem szeretett egyedül lenni, és van egy kis plüss figurája, amihez nagyon ragaszkodik. Emellett mindig ott hagyja az utolsó falatot a tányéron, és igencsak fiús játékai vannak. Családállítással ellenőriztem a gyanúmat, ami beigazolódott; így őszintén, az ő szintjén elmeséltem neki, hogy amikor a pocakomba megérkezett, nem egyedül jött, hanem az ikertestvérével.
Ezt követően megcsináltuk a szertartást, amit az érintett vendégeimnek is tanácsolni szoktam: 2 teamécsest tettünk egymás mellé. Az egyik mögé tettük a kedvenc plüsst, majd meggyújtottuk. Ez szimbolizálja az elvesztett testvért, akinek a Márk nevet adtam (Maki Márknak neveztük el a gyűrűsfarkő figurát). A plüssel megemlékezünk a testvérről, a mécses leégésével viszont elengedjük őt szabadon a lelkek világába. A másik mécsest nem gyújtjuk meg, mert az a érintett személyt (esetünkben a kislányomat) szimbolizálja és azt üzeni a tudatalattinak, hogy "én maradok és megélem az életet".
Oldó mondatot is mondattam a kislányommal: Te vagy az én meg nem született ikertestvérem. Helyed van a szívemben, helyed van a családomban. Ez a plüss mostantól Rád fog emlékeztetni, és arra, hogy nem kell fiús dolgokat csinálnom ahhoz, hogy megemlékezzek rólad; megengedhetem magamnak, hogy önmagam legyek, és egyedül is biztonságban vagyok.
Kedves szülők! Az ikervesztés általában megtörténik az első ultrahangos vizsgálat előtt. Esetleg egy apró pecsételő vérzés jelentkezhet (nekem volt ilyen), de ez sem biztos, mégis okozhat akár szorongást, pánik betegséget, veszteségtől való félelmet, szuicid gondolatokat. Érdemes foglalkozni a témával! 7 éves kor alatt a szülő tudja családállítással oldani a dolgot, 7 év felett a fent leírtakkal pedig érdemes a gyermeket bevonva megerősíteni az oldást.
