Tényleg ki kell szemtől szembe mondani?

Ahogy arról az előző cikkemben írtam, meglátásom szerint az önismeretet érdemes a szüleinknél kezdeni. Felidézni, hogy milyen mintákat vettünk át tőlük akaratlanul is, majd tudatosan felszabadítani magunkat azok ösztönös követésüktől.

No, de vannak itt azért a mintákon túl konkrét sérülések is, amiket ők okoztak nekünk! Igen; minden szülő okoz sérüléseket a gyermekének! Még a legjobb, legtörődőbb is! Nem kell ahhoz alkoholistának, vagy testileg bántalmazónak lennie. Nyilván ha az, akkor sokkal több a feloldandó konfliktus és elakadás az emberben. Hogy miért írom, hogy feloldandó? Mert bizony azt vallom, hogy ahhoz, hogy önmagunkat 100%-ban képesek legyünk szeretni és elfogadni, ahhoz meg kell tudnunk bocsátani a szüleinknek az általuk elkövetett hibákért! Hiszen gondoljunk csak bele: ők a gyökereink! Amíg valamelyikükre haragszunk, addig valahol önmagunk egy részét is elutasítjuk!!

Nos, tudom, hogy a "megbocsátás" szó sokaknál kiveri a biztosítékot... Pontosan tudom, mennyire nehéz feladat ez. Én az apámmal 8 évig nem beszéltem (vert is, ivott is, anyagilag is kiszolgáltatott helyzetbe hozott minket), megbocsátanom pedig kb. 20 évembe telt... De megérte! A megbocsátás nem arról szól, hogy a másikat feloldozzuk a bűne alól! A megbocsátásra azért van szükség, hogy a saját lelkünk békére találjon! Amíg haragszunk a másikra, addig önmagunkat mérgezzük! Ez a magunkba zárt fájdalmas érzés pedig könnyen fizikai megbetegedéshez vezethet...

No de érdemes-e odaállni a szüleink elé, és szembesíteni őket a hibáikkal, azt remélve, hogy majd elnézést kérnek, és akkor talán könnyebben meg tudunk bocsátani?

Én úgy vélem, hogy nem ez a megoldás! A személyes beszélgetésnél ugyanis ott van az ego. Az ego, ami a mi védelmi mechanizmusunk. Illetve a sajátjuk pedig az ő védelmi vonaluk. Ez azt jelenti, hogy amikor kiöntjük Nekik a szívünket, akkor azonnal önvédelembe kapcsolnak és még az is előfordulhat, hogy nem emlékeznek a dolgokra, hogy letagadják őket, vagy akár vissza is támadnak.

Ezért én abban hiszek, hogy lélekszinten kell találkoznunk és kiventillálnunk a fájdalmainkat! A lélektérben ugyanis nincs jelen az EGO, hanem szívből történik a kommunikáció. Ebben a Belső Utazás fantasztikus segítség, de a módszer otthon végezhető kistestvére a kiírás.

Le kell ülni egy tollal és papírral egy asztalhoz, és az érintett személyt felidézve csak írni, írni az összes sérelmet ki magunkból. Aztán el lehet égetni a papírt, ezzel szimbolizálva, hogy elengedtük a sérelmeinket. 

ITT olvashatod el a teljes magazint!