Mi történik egy csoportos családállításon? - 2.rész

Mielőtt újabb két példát leírnék, mesélek egy kicsit arról, hogy nálam hogyan zajlik egy családállítós nap. 9:45 és 10 óra között megérkezünk a tett helyszínére. Megisszuk a kis reggeli teánkat, kávénkat, majd amikor mindenki kényelembe helyezte magát a nappaliban, akkor tartunk egy bemutatkozó kört. Számomra ez nagyon fontos; szeretem, hogy ezen a ponton a résztvevők egymásra is elkezdenek odafigyelni, hiszen így sokkal könnyebb megnyílni, és kitárulkozni a kis csoport előtt. Ennek köszönhető az is, amit minden alkalommal tapasztalok: vendégeim minden ilyen napon nagyon sokat adnak egymásnak a támogató megértésükkel, segítő gondolataikkal, melyeket a szünetekben, és a folyamatokat követő lezárásokkor osztanak meg egymással. Ebédszünetet általában fél 1 -1 körül szoktunk tartani, a napunk közös része pedig 4 óra magasságában szokott véget érni egy zárókörrel, ahol mindenki elmondja, hogy mit visz haza az együtt töltött időnkből.

No és akkor térjünk át az újabb példákra.

Tudtad, hogy csoportos családállításon segítőként is oldódnak a blokkjaid? Ezt hívjuk mi családállítós berkekben potyázásnak. S hogy ez mit is jelent? Azt, hogy az univerzum úgy osztja ki a segítői szerepeket, hogy azok (előbb-utóbb felismert) megértéseket hozhassanak a segítő életében is. Így járt például az az idősebb testvér, aki másnak segítve az illető húgának szerepébe állt be, és a zsigereiben érezte a lány belső feszültségét, amitől legszívesebben a padlóra vetette volna magát, hogy úgy hisztizzen. Ennek a segítőnek történetesen pont egy olyan húga volt, aki a rendszeres kirohanásaival kergette az őrületbe. Mivel ebben a helyzetben beleérezte magát egy ilyen személy érzésvilágába, onnantól sokkal könnyebben tudott szót érteni testvérével a való világban. Vagy ott volt a negyvenes évei közepén járó anyuka, aki egy abortált gyermek testvérét képviselve ismerte fel önmagában a saját abortusza miatt elnyomott bűntudatot.

Amiről pedig még nem tettem említést, holott az állítások nagyjából 50%-ában ilyen elakadásra bukkanunk, és ezeket oldjuk: az a transzgenerációs teher. Na, de ez mit jelent? Ahogy előző cikkem bevezetésében írtam, a családi energetikában minden szereplőnek megvan a maga energetikai lenyomata, ami erősen sérül, ha valakinek nagy nehézség jutott. Erre a nehézségre hangolódhat rá egy olyan családtag, aki akár már nem is ismerte a nehézsorsú felmenőt, olyan régen élt. Így esett meg például az is, amikor egy húszas éveiben járó vendégem állítása a nagypapájához vezetett minket. A hozott probléma a fiatalasszony esetében az egyetemet követő elhelyezkedési sikertelenség, és a hozzá kapcsolódó tehetetlenség érzése volt. Nyomozásunk során apai nagyapja jelent meg a térben, aki a nagymama és az ő új társa mellett érezte tehetetlennek magát. Állítónk édesapja jelen volt a folyamatnál, és megerősítette, hogy bizony a mama új társat választott, és a papa legnagyobb bánatára őt elutasította. A papa tehetetlenség érzését és blokkoltságát vitte tehát tovább az unoka, amit ebben az állításban feloldottunk. Nem sokkal később hallottam a hírt, hogy a kishölgy részt vett élete első állásinterjúján.

Ha a cikkem felkeltette az érdeklődésedet, és többet megtudnál a családállításról, akkor nézd meg a kis videómat ITT, melyben a csoportos és egyéni családállítást hasonlítom össze.  

A teljes Nő vagyok on-line magazint ITT érheted el.