Vakfoltozás

Hallottad már ezt a szót?

Ezt teszi az elménk, amikor valami nagyon fájdalmas dologtól akar megvédeni minket.

Ez tehát elvileg egy, a "biztonságunkat" szolgáló, önvédelmi program. Na de mi is történik valójában akkor, amikor vakfoltozunk? Az adott fájdalmas emléket elménk lenyomja a tudatalattinkba, és nem engedi onnan felszínre törni, hogy ne kelljen szembenézni vele, és megélni a hozzá kapcsolódó gyötrelmes érzelmeket. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az adott trauma nem hat az életünkre!

Attól még, hogy egy nehézségre a tudatunkkal nem emlékszünk, az a tudatalattinkból nagyon is dolgozik és okozhat például indokolatlan(nak tűnő) bűntudatot, szégyen érzést, de súlyosabb esetekben akár pánik rohamot, fóbiákat, vagy testi megbetegedést (stb.) is.

Azért szeretem a módszereket, amikkel dolgozom, mert éppen ezeket az elfojtott traumákat hozza felszínre, bányássza ki a tudatalattiból. Gyakran igen fájdalmas önmunka ez (akár a Belső Utazás, vagy előző életes meditáció négyszemközt végzett folyamatára, akár a segítőkkel megélt csoportos családállításra gondolok), hiszen olyasmikkel kell szembenéznünk, amiket tudatunk eddig direkt rejtett el előlünk. Fontossága azonban kiemelkedő, hiszen azzal, hogy leásunk a mélyre és végre meglátjuk mit vakfoltozunk önmagunk előtt, azzal szembenézünk a legnagyobb félelmünkkkel, ami ilyen módon elveszti az erejét az életünk felett. Pusztán azzal, hogy szembesülünk az elnyomott traumánkkal és kiventilláljuk a hozzájuk fűződő érzelmeket (vagy épp letesszük felmenőnk terhét/eloldjuk előző életünk kötelékét); felszabadítjuk magunkat az életünket hátráltató blokk alól!

Így mer ma már vidáman kimenni a sötétbe (és többé nem rettegni attól, hogy valaki bántani fogja bosszúból) az a nagymamakorú hölgy vendégem, aki felszabadította magát előző életbeli gyilkos bűntudatától; így mer ma már autót vezetni az a fiatalasszony, aki előző életében autóbalesetben halt meg, és az utazásáig rettegett volán mögé ülni; így él kiegyensúlyozott életet az a fiatalember, aki a családállításáig az elvesztett ikertestvére miatt mélyen depressziós volt; így éli a boldog kismamák életét az a hölgy, aki Belső Utazásában kioldotta magából a gyermekkorából fakadó, anyaságtól való félelmét; és még sorolhatnám.

Nehéz feladat tehát szembenézni a vakfoltjainkkal, de annál kifizetődőbb. A bátor önmunka mindig meghozza a gyümölcsét; út egy szabadabb élet felé!

ITT olvashatod a teljes on-line Nő vagyok magazint!