Nehéz ezt elhinni. Valahogy azt nevelik belénk, hogy igazából a jót is nehéz elérni. Hogy csak a szerencséseknek jár. Hogy mi, átlagemberek elégedjünk csak meg a középszerűvel, jóra ne vágyjunk. Még jobbra pedig végképp ne!
Mindig azt vallottam magamról, hogy én ugyan semmitől (kivéve a pókokat) sem félek! Aztán a 2024. negyedik 10milliószoros napjának apropóján megtartott teremtő elvonulásomon történt velem valami igazán érdekes...
Az az, ha nem vállalsz felelősséget! MINDENÉRT, ami veled történik (vagy épp nem történik)!
Csoportos családállításon történt. Elvált házaspár érkezik közénk. A tisztelet és a szeretet szinte tapintható közöttük. A volt feleség járt már nálam korábban teremtő elvonuláson, és elmondása szerint rengeteget változott azóta (jó irányba) az élete. Szeretne azonban tovább haladni előre, de úgy érzi valami blokkolja abban, hogy továbblépjen, és ...
Csoportos családállításon történt. Vendégem témája egy aktuális(nak látszó) konfliktus volt, nevelt fiával. Elmondása szerint a fiatalember beletaposott a lelkébe azzal a kijelentésével, hogy megélése szerint nem figyel rá eléggé. A hölgy elmesélte, hogy igazságtalannak érezte ezt a kijelentést, mert igenis mindig igyekezett mindent megtenni érte....
Úgy gondolom, bizonyos mértékig elkerülhetetlen az önfeláldozás, ha valaki a szülői létet választja. És itt nem csupán arra gondolok, ami a köztudatban él, mi szerint "Ha jön a gyerek, akkor vége az utazgatásnak, bulizgatásnak.". Senki sem készíti fel arra a leendő szülőket, hogy ennél valójában sokkal nagyobb áldozatokat kell hozniuk.
Olyan, mintha az élne a köztudatban, hogy bocsánatosabb bűn, ha valaki szégyelli magát valamiért, mintha büszke lenne magára.
A héten 2 hölgy vendégemmel is hasonló diskurzust folytattam.
Hallottad valaha ezt a mondást? Ha nekem annyi millióm lenne, ahányszor én az Édesanyámtól ezt megkaptam, akkor már biztosan lenne egy állatmenhelyem...
Vannak mostanában ezek a felkapott szavak, mint például az ikerláng vagy a nárcisztikus... Az utóbbiról írtam már; nagyon nem értek egyet a címkézéssel, főleg nem ezzel a súlyos minősítéssel. De mi a helyzet az ikerlánggal?
Gyakran kérdezik tőlem szeretett vendégeim, hogy mégis mi értelme van az önmunkának, amikor mindig újabb és újabb nehézségek bukkannak fel az életben... miért érdemes küzdeni ebben a soha véget nem érő történetben?? 🤯
