Cikkeim a Nő vagyok magazinban

Emlékszel, mi történt a Titanic című filmben a hajóval? Szépen úszott a vízen, amikor egyszer csak beleütközött a jéghegybe. Egy olyan monumentális akadályba, ami a felszínen gyakorlatilag nem is látszott.

"Gyűlölöm az apámat!" "Sosem bocsátok meg az anyámnak!" "Elfogadhatatlan, amit a szüleim velem tettek!" "Többé nem beszélek a apámmal/anyámmal!"
Ismerős bármelyik mondat? Nekem bizony nagyon is. Az első gyakorlatilag a mantrám volt úgy 14 éves koromtól 28 éves koromig. Szóval pontosan tudom milyen érzés.

Mindenszentek ünnepéhez közeledve megmozdul valami a lelkünkben. Felidézzük elvesztett szeretteinket és a velük közös emlékeinket. Ellátogatunk a temetőbe, mécsest gyújtunk, virágot viszünk. Csodás ilyenkor a temető. Tele pislákoló gyertyákkal; mintha megannyi lélek járná a táncát a sírok között. Ha világosban szoktál kijárni, akkor szeretettel...

Ebben a kategóriában 3 olyan alcsoport szerepel, melynek tagjai igen magas test tudatossággal rendelkeznek. Elsősorban ők azok, akik a Belső Utazásban gyakran élnek meg testi érzeteket, például mellkas szorítást, fejfájást, végtag zsibbadást.

Ebben a kategóriában 3 olyan alcsoport szerepel, melynek tagjai legfőképpen a folyamatos agyalással szokták jellemezni önmagukat. Ők azok, akik a Belső Utazásban általában folyamatosan kétségek között vannak: "Ezt most én találtam ki, vagy valóban a folyamat része?". Az érzéseket ők nehezebben élik meg, jellemzőbb inkább, hogy képek és/vagy...

Ebben a kategóriában 3 olyan alcsoport szerepel, melynek tagjai intenzív érzelmekkel élik az életüket; igazi szív-lélek emberek. Ők azok, akik a Belső Utazásban általában nagyon könnyen megélik az érzések szintjein történő lefelé haladást, mivel könnyedén tudják elárasztani őket az egymást követő érzelmek.

Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az életben fejlődhessünk, illetve másokhoz könnyebben kapcsolódhassunk, tisztában kell lennünk saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Az önismeret így kritikus fontosságú a boldogulásunkhoz.

Egy gyerekesként többször olvasták a fejemre, hogy miért nem szülök még egy gyermeket, hiszen "egy gyerek nem gyerek"... Nos, nézzük meg kicsit közelebbről a legyen / ne legyen testvér kérdéskörét.

Fiatal korom óta napi szinten tornázom (amellett, hogy gyerekkoromtól hobby szinten kick-boxozom), és egy éve ehhez profi edző programjába regisztráltam magam, hogy változatos edzéseket csinálhassak reggelente. Ehhez a programhoz tartozik egy zárt Facebook csoport, ahol a minap számomra megdöbbentő -vagy mégsem?- posztot olvastam.

A minap épp diafilmeket olvastam a kislányomnak, amikor előkerült Misi Mókus kalandja. Talán emlékszel a kis feketefarkúra, aki nem akar gyűjtögetni ahogyan, a többiek teszik, ezért úgy dönt, elutazik az örökké termő fához. Bejárja az egész világot egy jobb élet reményében. Abban bízik, hogy azon a csodás helyen, ahol ez a fa áll, nem kell majd...

A mai világban divat lett a túlzott liberális nevelés. Ne szabjunk határokat a gyereknek, hiszen emlékszünk rá, mi magunk mennyire szenvedtünk gyermekként a szüleink állította szabályok és előírások között. Fejlődjön csak a gyermek, tapasztalja meg, hogy minek mi a következménye és majd rájön, hogy mi jó, és mi kevésbé jó a számára.